Iparpolitika

Az uniós ipar az uniós bruttó hozzáadott értéknek mintegy egyharmadát hozza létre – az európai export csaknem 3/4-ét ipari termékek alkotják –, és a teljes foglalkoztatás harmadát biztosítja, közel 57 millió embernek nyújtva megélhetést. Sokszorozó hatását is figyelembe véve – melynek révén minden, az iparban betöltött álláshely körülbelül két további álláshelyet hoz létre a kapcsolódó szolgáltatások területén – a foglalkoztatásra kifejtett hatása még jelentősebb.

A közelmúltban kirobbant súlyos gazdasági válság keményen sújtotta az európai ipart. Ugyanakkor a válság rávilágított, milyen fontos szerepet tölt be az ipar az Unió gazdaságában, és egyértelművé tette, hogy az ipar igényeinek teljes körű kielégítésére irányuló erőfeszítések a jelenlegi, kihívásokkal teli környezetben nem bizonyultak elégségesnek.

Az ipar átalakítása már a válság kirobbanása előtt folyamatban volt. De a jelenlegi gazdasági helyzetben az európai iparnak még fontosabb, hogy megőrizze vezető pozícióját a kulcsfontosságú területeken, és hogy ne csak az események követőjévé válnjon. Itt az ideje, hogy az EU kialakítsa saját elképzeléseit a jövő iparáról. Az Uniónak biztosítania kell, hogy a hozzáadott érték az Unión belül jöjjön létre.

A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítése

Az innováció és a szellemi tulajdon védelmének kérdései folyamatosan napirenden voltak illetve lesznek az elkövetkező időszakban is az EU-ban. A szellemi tulajdont védő erős jogok a tudásgazdaságra alapozott új Európa sarokkövei kell, hogy legyenek – véli Herczog Edit – hiszen csak a szellemi tulajdon hatékony védelme ösztönzi a kutatás-fejlesztést, és hoz új technológiákat a piacra.

Határozott politikai cselekvésre és Európán túlmutató nemzetközi összefogásra, de mindenekelőtt nagyobb közfigyelemre van szükség, hogy sikeresen vehessük fel a harcot a csempészkereskedelemmel és a termékhamisítással, amelyek egyre komolyabb nemzetközi problémává válik.

A csempészkereskedelemnek és a termékhamisításnak egyaránt fő vesztesei a fogyasztók, akik nem csak hamis, hanem hitvány minőségű és veszélyes árukhoz jutnak, a törvénytisztelő vállalkozások, amelyek jó hírével és szellemi tulajdonjogaival visszaélnek, a munkavállalók, akiknek megszűnhet az állásuk, és végül, de nem utolsósorban az adófizetők, mert az államok tetemes jövedéki adó- és áfa-bevételektől esnek el – fejtette ki Herczog Edit. A termékhamisítás azáltal is visszaüt a fogyasztókra – tette még hozzá –, hogy aláássa a tisztességesen tevékenykedő vállalatok innovációs képességét, káros hatással van a foglalkoztatásra, háttérbe szorítja a fogyasztóbiztonság szempontjait és növekvő közegészségügyi kockázatokhoz vezet.

Herczog Edit szerint az uniós állampolgárok felvilágosítása és tájékoztatása terén még bőven akad teendő: nagyon fontos, hogy felrázzuk a közvéleményt és átgondolt cselekvésre ösztönözzük a politikai döntéshozókat.